A poszttraumás stressz zavar (PTSD) és az egyéb traumához és stresszhez kapcsolódó mentális zavarok kapcsán számos felmérés született, amely speciálisan a menekültekre összpontosított. A legátfogóbb összevont elemzés szerint (Steel és mtsai, 2009) a PTSD előfordulása 30,6%, a major depresszióé 30,8%. Az adatok 40 ország 181 tanulmányából származnak, mintegy 81866 érintett személy bevonásával.
A jelenlegi migránsválság vonatkozásában az első németországi közlemények 56,5%-os PTSD és alkalmazkodási zavar előfordulásra utalnak (Ullmann és mtsai, 2015), amely közel van az általunk mért 61%-hoz, bár esetünkben csak a teljes PTSD-t vettük figyelembe.
Az alábbi ábra a PTSD előfordulását (%) mutatja a következő csoportokban: Magyarországon vizsgált menedékkérők, német táborokban lévők (Ullmann és mtsai, 2015), összevont nemzetközi minta és letelepdett menekültek, valamint az európai lakosság körében mért gyakoriság.
Az irodalomban jelentős különbségekkel találkozhatunk, ami arra utal, hogy a diagnosztizált PTSD függ a felhasznált módszertől (pl. a kérdőív és az interjú típusa), a vizsgált minta nagyságától és a bevont személyek szociodemográfiai hátterétől (kor, nem, iskolázottság, társas és anyagi támogatottság mértéke és stabilitása).
A módszertani különbségek figyelembevételével a PTSD kialakulását és súlyosságát az alábbi tényezők befolyásolják (zárójelben az egyes tényezők százalékban kifejezett hozzájárulása látható):
- az érintett személyek kínzása és fogva tartása (23,6%)
- az egyéb potenciálisan traumatikus események összegzett hatása (10,8%)
- a trauma óta eltelt idő (10%)
- a politikai terror mértéke (3,5%)
Figyelemre méltó, hogy major depresszív zavarnál a tényezők másként alakulnak:
- a potenciálisan traumatikus események száma (22%)
- a konfliktus óta eltelt idő (21,9%)
- kínzás (11,4%)
- menekültstátusz (5%)
Patel és mtsai (2014) szerint a pszichológiai módszerekre korlátozódó segítségnyújtás önmagában korlátozott és bizonytalan hatékonyságú.
A legfontosabb beavatkozási lehetőség a migrációs és posztmigrációs trauma és stressz csökkentése:
- A migráció tervezett és biztonságos keretek között történjen, így az út közbeni traumák valószínűsége jóval kisebb. A tervezett folyamatok (pl. meghatározott számú személy befogadóországba történő szállítása) lehetővé teszik a megfelelő körülmények megteremtését és elkerülhetővé válik a befogadókapacitás kimerülése.
- A fogadó országok megfelelő felkészültésége. Az infrastruktúrán túl pszichológiai szempontból legfontosabb a menedékkérelem igazságos és gyors elbírálása, a nyelvtanulás, a munkavállalás és az iskolai oktatás mihamarabbi biztosítása, valamint a menekültek és a befogadó ország lakossága közötti pozitív kapcsolat elősegítése. Elengedhetetlen a rendvédelmi szervek adekvát, határozott és emberséges tevékenysége is az új körülmények között.
Kétségtelen, hogy napjainkban a menekültek ellátásáért felelős szakemberek súlyos morális és értékválságba zuhant politikai és kulturális környezetben dolgoznak (Abbasi és mtsai, 2015). Az alapvető pozitív emberi attitűdök és értékek restaurációja nélkül a következmények beláthatatlanok lesznek.
Irodalom
- Abbasi K, Patel K, Godlee F. Europe's refugee crisis: an urgent call for moral leadership. British Medical Journal 2015; 351: h4833.
- Steel Z, Chey T, Silove D, et al. Association of torture and other potentially traumatic events with mental health outcomes among populations exposed to mass conflict and displacement: a systematic review and meta-analysis. Journal of the American Medical Association (JAMA) 2009;302(5):537-49.
- Patel N, Kellezi B, Williams AC. Psychological, social and welfare interventions for psychological health and well-being of torture survivors. Cochrane Database Syst Rev 2014; 11: CD009317.
- Ullmann E, Barthel A, Taché S, et al. Emotional and psychological trauma in refugees arriving in Germany in 2015. Molecular Psychiatry 2015; 20(12): 1483-4.