A pszichológiai vizsgálat kapcsán legtöbben egy kötetlen és szubjektív beszélgetésre gondolnak. E helyzetben a panaszok „mérése” és számszerűsítése, a tudományos objektivitásra való törekvés furcsának és kivitelezhetetlennek tűnik. Pedig az úgynevezett célzott beszélgetés alkalmával pontosan ez történik. Természetesen a páciensnek érzenie kell, hogy megértik, empátiával és elfogadással fordulnak felé, de az elhangzó kérdések nem véletlenszerűek: a témafelvetések jelentős része egy rögzített, nemzetközileg elfogadott és érvényesnek talált menetrend szerint zajlik. Az egyes kulcskérdésekre adott válaszokat a szakember (klinikai szakpszichológus, vagy pszichiáter) pontozza, megállapítva a tünetek súlyosságát. Fontos, hogy a célzott beszélgetésnél speciális képzésre van szükség, hogy a tünetek értékelése ugyanúgy történjen minden vizsgálat során. Nem nélkülözhető a vizsgáló tapasztalata, hogy képes legyen a torzító tényezőket észrevenni (pl. a tünetek szándékos vagy tudattalan eltitkolása, vagy felnagyítása). A beszélgetés végén a páciensnek a negatív lelki állapot oldódását, megkönnyebbülést és bizakodást kell érezni.
A vizsgálatunkban a Harvard Trauma Kérdőív módosított változata képezte a beszélgetés gerincét, a támogató elemeket a NICE (National Institute for Health and Care Excellence, UK) ajánlása szerint alkalmaztuk. A Harvard-kérdőívet speciálisan a menekültek poszttraumás tüneteinek mérésére dolgozták ki. Számtalan vizsgálatban alkalmazták.
Négy szakaszból áll. Az első részben a potenciálisan traumatikus eseményeket mérjük fel, összesen 26 kategóriába sorolva. Az egyes események kapcsán igen-nem válaszokat rögzítünk annak megfelelően, hogy a páciens átélte-e azokat.
Néhány példa:
- Idegenek ellenséges szándékkal behatoltak a lakásába.
- Arra kényszerítették, hogy az otthonát elhagyja, és egy idegen helyen, rossz körülmények között keressen menedéket.
- Tanúja volt, hogy a vallásához tartozó szakrális helyeket meggyalázták, lerombolták.
- Tömegmészárlás tanúja volt.
- Katonai, vagy terrortámadás érte (lövések, robbantások).
- Kínzás, testi, vagy szexuális erőszak szemtanúja vagy elszenvedője volt.
- Családtagok, barátok erőszakos halála.
- Arra kényszerítették, hogy testileg bántalmazzon másokat.
- Arra kényszerítették, hogy fizesse ki a lövedékek árát, amivel a családtagjait megölték.
- Halott családtagjainak tetemét, vagy testrészeit megkapta, és nem engedték, hogy megadja a végtisztességet.
Részlet a kérdőívből. Fontos, hogy ne a páciens, vagy egy laikus segítő töltse ki. Szakemberre van szükség, aki képes a kérdéseket empatikusan beépíteni a segítő beszélgetésbe, valamint ki tudja szűrni a torzító tényezőket (például a tünetek és panaszok elhallgatása, vagy felnagyítása).
A második részben a traumatikus események kötetlen leírására van lehetőség, lehetőséget adva az egyedi sorsok kiábrázolódásának. A harmadik részben a fejsérülés valószínűségét mérjük fel, ami rendkívül fontos tényező a poszttraumás tünetek kialakulásában. A negyedik részben a hivatalos betegségosztályozási rendszerben - Diagnosis and Statistical Manual of Mental Disorders-IV - szereplő 16 tünet szerepel. Ezeket egy 1-4 pontig terjedő skálán pontozzuk. A magasabb pontszámok súlyosabb tüneteket jeleznek. Egy bizonyos küszöbpontszám elérése esetén Poszttraumás Stressz Zavarról (Posttraumatic Stress Disorder, PTSD) beszélünk. Felmérjük még a traumatikus események mindennapi életvitelre gyakorolt hatását.
A PTSD tünetei az alábbiak:
Betörő emlékek
Legfontosabbak az emlékbetörések: félelemmel és rettegéssel kísért képek, gondolatok, indulatok, amelyek a traumatikus esemény egy-egy részletét jelenítik meg. Ezeket legtöbbször kulcsingerek aktiválják (pl. illatok, hangok, személyek, helyzetek). Az emlékbetörések rendkívül kínzók lehetnek, mert kontrollálhatatlanok, és a páciens úgy érzi, hogy nincs felettük hatalma. Gyakoriak a rémálmok, a hallucinációk szintjét elérő képek (flash-back), félelemrohamok és a kényszeres emlékezés (a páciens az emlékek rabjává válik, csak az eseményre tud gondolni).
Elkerülés, leválasztás (disszociáció)
- a traumára emlékeztető helyzetek, helyek, tevékenységek, emberek kerülése
- szociális elszigetelődés, a társas kapcsolatoktól történő visszavonulás
- az érzelmek eltompultsága, depresszió, belső üresség, halottság érzése
- gyógyszerfüggőség, alkohol, kábítószerek használata
- önkárosító, önpusztító és önbüntető viselkedés (bűntudat a trauma túlélése miatt), esetleg kifelé fordított agresszió
- disszociáció (leválasztás): jellemzője az érzékelés tompasága, lelki „zsibbadtság”, mintha nem lenne jelen a saját testében, kívülről látja önmagát, vagy úgy érzi, hogy a trauma nem is vele történt (filmszerűen, érzelmek nélkül pörögnek le az események, újra és újra).
Vegetatív (testi) tünetek
- szívdobogásérzés, nehézlégzés
- nyughatatlanság
- alvászavar
- fokozott éberség (a páciens a környezeti ingerekre extrém érzékenységet mutat, minden neszre összerezzen)
- koncentrálási nehézségek és memóriaproblémák
- testszerte jelentkező megmagyarázhatatlan fájdalmak
Irodalom
- American Psychiatric Association. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (4th ed.). Washington, DC: American Psychiatric Publishing, 1994
- Mollica RF, McDonald LS, Massagli MP, Silove D. Measuring trauma, measuring torture: Instructions and guidance on the utilization of the Harvard Program in Refugee Trauma's versions of the Hopkins Symptom Checklist-25 (HSCL-25) & the Harvard Trauma Questionnaire (HTQ). Cambridge, MA: Harvard Program in Refugee Trauma, 2004.
- National Institute for Health and Care Excellence (NICE). Post-traumatic Stress Disorder: management. Guideline CG26, 2005. https://www.nice.org.uk/guidance/cg26