Az eltávolított valóság: hogyan élik meg a segítők és a hivatalos szervek képviselői a menekültválságot?

A pszichológiai vizsgálatok rendszerint a menedékkérőkre összpontosítanak. Sokkal kevesebbet tudunk arról, hogy a közreműködő személyek (segítők, rendvédelmi szervek munkatársai, politikusok) hogyan élik át a helyzetet, milyen védekező mechanizmusokkal kezelik a stresszt. A kérdés rendkívül fontos, mert számos olyan tényezővel kell szembenéznünk, amelyek jelentős feszültséget, kibékíthetetlenül ellentétes lelki hatásokat okozhatnak a közreműködők esetében is.

Melyek ezek az ellentétes hatások?

1. Természetes empátiás reakció. A közreműködők kis hányadától eltekintve a nélkülöző és menekülő személyek megjelenése együttérzést, érzelmi azonosulást, sajnálatot és a segítségnyújtást vált ki. Az emberi együttérzés nagyon mély motívum, csak részben a szocializáció következménye, alapjaiban a kötődés képességében gyökerezik. Nélküle megszűnnének a segítő, gondoskodó és támogató emberi kapcsolatok.

2. Természetes félelemreakció. Az idegennek tűnő, nagy tömegben megjelenő emberáradat természetes félelemreakciót vált ki. Ez ugyanolyan mély és spontán érzelem, mint az empátia, mintegy az emberi természet evolúciós öröksége. A legjelentősebb gondot az okozza, hogy az empátia és a félelem akár együtt, egy időben is megjelenhet. Nyilvánvaló, hogy ezt az ellentmondást az egyén feszültségként és összezavarodottságként éli meg. Agyi képalkotó eljárásokkal kimutatták, hogy ilyen esetben az idegrendszer ősi, ösztönös viselkedésért felelős része aktiválódik.

3. Versengés a lelkekért: a kulturális és a politikai környezet kölcsönhatása a természetes reakciókkal.  A fenti sémából adódik, hogy a politikai környezet két szélsőséges pólusa a természetes és önkéntelen empátiás és félelemválaszra játszik rá. Az egyik véglet feltétel nélküli azonosulást és együttérzést vár el, a másik pedig démonizálja a menekülteket. A kommunikációs csatornák segítségével igyekeznek természetes lelki reakcióinkat felerősíteni, vagy kioltani. Már-már önálló legalizmusként lépnek fel.   

Hogyan vagyunk képesek megküzdeni a kulturális-politikai térben manipulált, ellentétes lelki reakcióinkkal? A kérdés mindenkit érint, aki bármilyen módon kapcsolatba került a menekültválsággal. A közvetlen közreműködők esetében mindez természetesen hatványozott jelentőségű.

A jövőbeli posztokban ezt a kérdést járjuk körbe, jellemezve azt a sajátos pszichológiai védekező mechanizmust, amellyel képesek vagyunk kezelni az ellentétes érzelmekből fakadó feszültséget és frusztrációt: ez a védekezés eltávolított és eltorzított valósághoz vezet.