Az eddigiekben olyan adatokat ismertettünk, amelyek a stressz és a trauma pszichológiai hatását jellemezték menekülteknél és az ellátásukat biztosító segítőknél. Ezek standard szempontok szerint összeállított interjúk, beszélgetések alapján születtek, azaz magukon hordozták a szubjektivitás vonásait. Ismert azonban, hogy a stresszre és a traumára szervezetünk sajátosan reagál: aktiválódik a testi funkciókat szabályozó vegetatív idegrendszer (pl. szívfrekvencia növekedése, vérnyomás emelkedése, pupilla tágulata), sőt a hormonrendszer működésében is jelentős változások következnek be.
Hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy a kortizol, a legismertebb „stresszhormon”, emelkedett koncentrációt mutat a testnedvekben olyan személyek esetében, akik hosszú ideig jelentős stressz alatt élnek, vagy ismétlődő traumatikus események elszenvedői (bizonyos esetekben azonban paradox módon csökkent koncentrációt mérhetünk). Az emelkedett szint igaz a vérplazmára, de még a nyálra is. A nyál kortizolszintje a stressz egyik leggyakrabban vizsgált objektív, biológiai jelzője. A mechanizmus lényege, hogy a stresszre reagáló limbikus rendszer (az érzelmek feldolgozásáért és az emlékezetért felelős, ősi agyi területek) befolyásolja a hipotalamusz és az agyalapi mirigy (hipofízis) működését. Ez utóbbi a mellékvesekérget szabályozó hormonokat is termeli. A kortizol elválasztása a mellékvesekéregben történik.
Az alábbi ábra a nyál kortizolszintjét mutatja a következő csoportokban (mikrogramm/dL, reggeli érték) :
- Magas poszttraumás tüneteket mutató menekültek (n = 23)
- Alacsony poszttraumás tüneteket mutató menekültek (n = 20)
- Menekültekkel foglalkozó segítők (n = 21)
- Egészséges magyar személyek (kontrollcsoport, n = 30)
- Egészséges közel-keleti személyek (nem menekültek, n = 20)
Látható, hogy a traumát átélt menekültek körében a kortizolszint extrém magas. Figyelemre méltó, hogy erőteljes emelkedés volt tapasztalható a menekültekkel foglalkozó segítőknél is, ami esetükben is fokozott stresszválaszra utal. A segítők értékei megfeleltek az alacsony poszttraumás tüneteket mutató menekültekének.
Ezek a biológiai adatok összhangban állnak a pszichológiai vizsgálatok eredményeivel. Maga a migráció is fokozott stresszválaszt jelent, amely természetesen még kiemelkedőbb, ha az illető korábban traumákat is átélt. A segítők kőrében mért biológiai stresszválasz mértéke meglepő volt, alátámasztva azt a megfigyelésünket, hogy a menekültekkel kapcsolatos támogató tevékenység jelentős pszichológiai terheléssel jár.
Irodalom
Marques AH, Silverman MN, Sternberg EM. Evaluation of stress systems by applying noninvasive methodologies: measurements of neuroimmune biomarkers in the sweat, heart rate variability and salivary cortisol. Neuroimmunomodulation 2010;17(3):205-8.